Ma megint kint voltam a retkes téli hidegben futni, mondván a sötét trutyis időtől függetlenül – az felszabaduló endorfinnak köszönhetően – végre boldog leszek és mindent szépnek látok.
De asszony tervez, Isten végez, ahogy a mondás is tartja. Nem lett szebb semmi, csak a fülem fagyott kopogósra és még jobban megfájdult a térdem.
És a legrosszabb: a múltkor látott világoskék futócipős félisten sem volt kint.
Továbbá mondja meg nekem valaki, hogy miért nem tudnak a nők rendesen futni? Miért kell kacsamód csámpázva szedni a sárhányójukat? Kedves nőtársaim, miért vagytok ilyen illúziórombolók?
