Ha a hétfői napot az okosok elnevezték az év legrosszabb napjának, akkor én a mai napot önkényesen kikiáltom az év legsokkolóbb napjának. Egy nagyjából velem egykorú nőtársam munkakeresésről szóló mizériáját olvasva rájöttem, hogy ebben az országban képtelenség normális munkát találni, kivéve, ha nem vagy valakinek a valakije. Sőt tovább tetézve felhőtlen örömöm a nagyon kedves Velvetnek köszönhetően belém beszélték, hogy 50 éves korom múltán is egyedülálló leszek. Ezúton is köszönöm nekik.
De, akkor nézzük tételesen a problémahalmazt.
- A mai világban, ha valaki elmúlt 30 és még nincs 40, történetesen van egy (esetemben több, lyukas krajcárt sem érő) bölcsészdiplomája, esetleg elfogadhatóan beszél egy vagy két nyelvet az már nem tud sok mindent kezdeni a mai munkaerőpiacon. Hiszen recepciósnak vagy bármilyen asszisztensnek túlképzett (nekem egyszer nyíltan megmondta egy HR-es) és ha elmúlt 28, akkor már esélye sincs még egy állásinterjúra sem, nézve a munkaadók rejtett elvárásait.
Persze felvetődhet a kérdés, hogy mi a francnak tanult valaki és miért nem tud elmenni tanítani, mint más… Megmondom: azért, mert oda is kapcsolat kell és legalább 4-5 éves tapasztalat.
Tehát marad esetemben a tudományos pálya, ami szintén nem sok jóval kecsegtet, hiszen témát még csak-csak talál az ember lánya, de a témavezető és főként az anyagi kondíciók terén akadnak bibik.
Mit tehet még egy harminc feletti nő, ha nincs munkája? Elmehet gyereket szülni, amit én is szíves örömest megtennék, ha lennének olyan pasik, akik képesek lennének elköteleződni. Tisztelet illeti kivételt, de sajnos én még a magam praxisában nem találkoztam ilyennel és most jön a SOKK második pontja…
- Miért játszik valaki váteszt? Miért ír valaki olyat, hogy aki ma szingli, az ilyen lesz 50 éves korában is? Hol olvassa ezeket az elképesztő bölcseleteket? Én a magam részéről nem hiszek neki. Folytatott ilyen jellegű kutatásokat? Vagy egyszerűen lefordított egy hangzatosnak tűnő angol cikket és azt közzétette? Botrány.